Elfújta a szél

~Könyv vs. film~

Rendező: Victor Fleming

Cím: Elfújta a szél

Főszereplők: Vivien Leigh (Scarlett), Clark Gable (Rhett), Leslie Howard (Ashley), Olivia de Havilland (Melanie)

Gyártó: Selynick International Pictures

Bemutató (USA): 1939 december 15.

Műfaj: Romantikus, Történelmi

Író: Margaret Mitchell

Cím: Elfújta a szél

Kiadó: Európa könyvkiadó, Budapest 1992

Oldalak: 1176

Műfaj: Romantikus, Történelmi, Klasszikus, Polgárháborús


Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, elhatároztam, hogy a filmet is megnézem, amint befejeztem.
Az eddigi "film, ami miatt elolvastam a könyvet" bejegyzésektől eltérően, most csak össze szeretném hasonlítani a kettőt kiemelve a hasonlóságokat és a különbségeket.

A könyvről már bővebben meséltem, így itt most a filmmel kezdeném. Nem tudtam mire számíthatok egy 1939-es filmtől, de biztos nem arra, amit kaptam. Kellemeset csalódtam.
Első dolog, ami számomra meglepő volt, hogy a stáblista nem a film végén volt, ahogy manapság azt megszokhattuk, hanem az elején lefutott. A második dolog, hogy az effektek nem is voltak olyan rosszak, mint amire számítottam. Persze néhol, kicsit furcsa és nagyon szembetűnő volt, hogy nem valóságos, viszont manapság is vannak ilyenek, és szerintem lenyűgöző, hogy már akkoriban is meg tudtak valósítani ilyesmit.

A hasonlóságok, és különbségek spoilert is tartalmaznak!

Hasonlóságok:

A történetet nagyon jól összefoglalták, a fontosabb események mind benne voltak, az összefüggések megmaradtak, és összességében egy hosszú, de izgalmas filmet kaptunk.

Scarlett a gavallérjai körében

Néhány színész tökéletesen illett a szerepére, többek közt Vivien Leigh (Scarlett), Hattie McDaniel (Mammy), Olivia de Havilland (Melanie) és Thomas Mitchell (Gerald, Scarlett apja) is. Maguk a karakterek nem változtak semmit, ami külön jó pont, mert így nincs az az érzése a nézőnek, hogy egy teljesen másik történetet lát.
A ruhák is olyanok voltak, mint ahogy a könyvben le volt írva, például Scarlett zöld virágos ruhája, amit aznap hordott, amikor kitört a háború, vagy amit édesanyja zöld bársonyfüggönyeiből varrtak.
A legfontosabb jeleneteknél a szövegük is pont az volt, mint a könyvben, ami különösen tetszett, mert ezek a mondatok voltak a legemlékezetesebbek. Ráadásul volt néhány jelenet, amelyben megláthattuk Scarlett és Rhett érzéseit is, amelyeket másképp nem tudhattunk volna meg, mivel a könyvben inkább a gondolatok útján, mintsem beszélgetések közben ismerhettük meg ezeket.

Különbségek:

Rhett és Scarlett

A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat, amelyek nagyon hiányoztak a filmből.
Scarlettnek az első 2 házasságából is született gyereke, ami a filmből úgy ahogy volt teljesen kimaradt. Lehet más nem hiányolja, de szerintem elég jelentős szerepük volt nekik is a könyvben.
Scarlett és Frank házassága a filmben nagyon rövid lett. Persze a könyvben sem volt túl hosszú, viszont a abban Scarlett igyekezett jó, kedves és szerető felesége lenni a férfinek (már amennyire sikerült), ez a filmből teljes mértékben kimaradt.
Scarlett a filmben és a könyvben is szerette Bonniet (míg a többi gyerekét nem nagyon), viszont a könyvben Scarlett próbálta nevelni, hogy ne legyen olyan elkényeztetett, de a filmben ez sem jelent meg.
Will, aki Tarán segített a nehéz időkben, és Suellen férje lett végül, egyáltalán nem jelent meg, amit kimondottan sajnáltam, mert a könyvben eléggé megszerettem. Emellett az sem derült ki, hogy Scarlett kisebbik húga, Carren végül egy zárdába ment, mert első szerelmét, aki a háborúban elhunyt, sose tudta elfelejteni.

Véleményem:

Történet: 8/10 Vannak különbségek a könyvhöz képest, viszont, ha valaki szereti a történetét, akkor ez tökéletes a felelevenítésére.
Karakterek: 9/10 Nem sokat változtattak a könyvhöz képest.
Színészek: 9/10 Pont így képzeltem el őket a könyvben is, és nagyon jól alakítottak.
Zene: 9/10 A jelenetekhez mindig passzolt.

Remélem ti is kedvet kaptatok a filmhez, meséljétek el, nektek hogy tetszett!😊

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

~Könyvértékelés~

Írta: Margaret Mitchell

Cím: Elfújta a szél

Kiadó: Európa könyvkiadó, Budapest 1992

Oldalak: 1176

Műfaj: Romantikus, Történelmi, Klasszikus, Polgárháborús

"Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapján találkozhatunk vele - és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nemcsak Scarlett életében volt sorsformáló időszak: átalakult szűkebb környezete is, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is - mert közben lezajlott az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amelyből egyik fél sem került ki épségben.
Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hűséges képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapi életéről s a vereség utáni "újjáépítés" megpróbáltatásairól. A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét úgyszólván egy csapásra világhírűvé tette. Rövid néhány év alatt is már többmillió példány kelt el belőle, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. A szép Scarlett viharos életéről szóló filmet - Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével- ma is nagy sikerrel vetítik világszerte, filmvásznon és képernyőn egyaránt.
A szerző, Margaret Mitchell, 1949-ben autóbaleset áldozata lett, de műve nem szállt sírba: 1991 őszén napvilágot látott a világsiker folytatása, a Scarlett, amely azóta már szerzőjének - Alexandra Ripleynek - és kiadójának nagyobb sikert hozott, mint az elmúlt fél évszázad során a nagy előd..."

Azt hiszem erről a könyvről szinte mindenki halott valamit, vagy legalább a címét ismeri. Én bármikor láttam könyvtárban vagy könyvesboltban, mindig elgondolkodtam, mégis miről lehet ennyit írni? Vastag könyvekbe mindig nehezen vágok bele, mert nem olvasok valami gyorsan. Ezt is azért kezdtem el végül, mert a polcon keresgélve megláttam a második részét és mivel sokszor találkoztam már vele, hirtelen úgy döntöttem elolvasom. Nem volt egyszerű feladat megtalálni (mind kiderült, a második része mellett volt, ahol logikusan a helye van, de valamiért nem vettem észre, és az egész házat átkutattam, mire feltűnt, hogy végig ott volt.), de mikor meglett, kikértem anyukám és nagymamám véleményét, mert ők olvasták már régebben. Mind a ketten azt mondták, hogy nekem tetszene, így végül belevágtam. Már az elején eldöntöttem, hogy ez a röpke 1176 oldal nekem éppen elég lesz ebből a világból, a második részét tuti nem olvasom el, de mire a végére értem, nagyon megváltozott a véleményem, és egész biztos folytatom, bár most kicsit szünetet tartok, és néhány rövidebb könyvet tervezek elolvasni.

Történetről:

Ikonikus jelenet a filmből, ami a borítón is van

Ha egy szóban kellene jellemeznem a könyvet, azt mondanám, hogy tartalmas volt. Volt amikor Scarlett-tel együtt tudtam nevetni, felháborodni, megbotránkozni és még sírni is. Rengeteg minden történt és a hossza ellenére, sose éreztem azt, hogy unalmas lenne egy-egy része. Leginkább egy sorozathoz tudnám hasonlítani, ahol egyre jobban megismerjük a szereplőket, figyelemmel kísérhetjük a jellemfejlődésüket, és meglátjuk az összefüggéseket.
Amikor belekezdtem, egy átlagos XIX. században játszódó szerelmi történetnek látszott, amilyeneket már sokszor olvastam. Hatalmas partikat tartottak, drága ruhákban jártak, éjszakába nyúlóan táncoltak, stb. Idővel ez elkezdett megváltozni,ahogy mindenki a háborúról beszélt, ami be is következett rövidesen. Kötelező olvasmányokon kívül nem nagyon olvastam történelmi témájú regényeket, mert valahogy sosem keltették fel az érdeklődésemet, és végső soron ebbe sem ezen része miatt kezdtem bele, hanem a szerelmi szál hozta meg hozzá a kedvem. Ennek ellenére végül ez is megtetszett benne, mert nagyon szemléletesen festette le a képet az írónő, és láthattuk milyen is egy háború a vesztes oldalról.
Ami nekem furcsa volt, hogy a családi kapcsolatok teljesen mások voltak. Manapság a testvéri kapcsolat fontosabb (persze, ez lehet, a a mai napig változó, kinél hogy van, de a környezetemben így látom), mint akkoriban, itt mégis a sógornői jelentősebb szerepet kapott (Melaniere és Scarlettre gondolok).
Ami nagyon tetszett, hogy sok párhuzam volt benne, de erre már egészen a végén derült fény. Többek között Melanie és Ellen, Scarlett édesanyjának hasonlóságára, Scarlett kislányának és apjának a lovas esetére, valamint Scarlett álma és a valóság közti összefüggésekre gondolok. Ezek olyan részletek, amelyektől csak még izgalmasabb lett a könyv és amelyek miatt magunk is elgondolkodhatunk a történetet összefűző, mélyebben húzódó kapcsolatokon.
A legnagyobb szerepet a változás kapta a könyvben. A világ folyamatosan alakult át, először a háború, majd az az utáni nehéz idők miatt. Emellett az emberek is rengeteget változtak, elkezdtek alkalmazkodni az új világhoz, bár nagyon nem akartak. Be kellett látniuk, hogy ami elmúlt, elmúlt. Érdekes volt azt is látni, hogy az emberek hogyan küzdötték fel magukat ezekben a nehéz időkben, a vereség után, és Atlanta hogyan lett ismét egy nyüzsgő, mozgalmas életű város.

Szereplőkről:

Vivien Leigh , mint Scarlett

Scarlett O'Hara:
Végignézhettük, ahogy 16 éves lányból 28 éves nővé válik. Rengeteget változott, de a makacs eltökéltsége és harciassága mindig vele maradt. Teljesen más személyisége van, mint a többi úrihölgynek és ő nem fél bepiszkolni a kezét, ha éppen arra van szükség. Nagyon kitartó, sose adja fel a céljait, és minden hátsó szándéka ellenére a családját mindig segíti. Sokat fejlődött az évek alatt, ezt a rengeteg csapásnak köszönheti, ami érte, de egy valami nem változott, amit nem is tudtam megérteni, hogy nem értékelte azokat, akik szeretik és mellette állnak. Vártam mikor tér már észhez,  látja meg a nyilvánvalót, és végül erre is sor kerül, de én is úgy éreztem, hogy ehhez már túl késő van.
Összességében nem tudtam megszeretni, mert rengeteg olyan dolgot tesz, ami számomra érthetetlen, viszont sok más tulajdonsága (többek között a kitartása) csodálatra méltó.

Clark Gable, mint Rhett

Rhett Butler:
Sok könyvben megjelenik a "rossz fiú", akibe a lány azonnal beleszeret és a végén a fiú is megváltozik a lány kedvéért. Ő ugyan a "rossz fiú" szerepébe sorolható, azonban a történet egészen másképp alakul, mint amit manapság megszoktunk.
Ő volt számomra a legszimpatikusabb karakter, már első látásra megkedveltem. Igazi gazember, aki ezt büszkén vállalja is, és mindig hangsúlyozza, hogy ő cseppet sem úriember. Mindenki mondhat rá bármit, de ő sose állította, hogy tisztességes úton szerezte a pénzét, és végső soron mindig segített, ha rászorultak az ismerősei. Sokáig rejtélyesnek tartottam, de mindig reméltem, hogy ő valóban olyan, amilyennek mi megismerhetjük, és a végén ki is derült, hogy ha nem is a hétköznapi emberek módján, de neki is helyén van a szíve.

Leslie Howard, mint Ashley

Ashley Wilkes:
Nem tudom ki mit gondol róla, de ő volt az a személy, akit már az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt. És ahogy haladtunk, egyre ellenszenvesebbé vált a szememben, a végére már egyenesen utáltam. Persze ez teljesen szubjektív vélemény, lehet, hogy valaki őt jobban szereti, mint Rhettet, mindenkinek a szíve joga eldönteni, kit kedvel jobban.
Rhett a könyv végén nagyon jól összefoglalja, hogy Ashley pontosan milyen, annál jobban nem is tudnám jellemezni. Ami miatt nagyon ellenszenves volt nekem, az, hogy mindig "dobott egy csontot" Scarlettnek. Már az elején se értettem miért mondott olyat a lánynak, ami miatt csak még nehezebb helyzetbe került Scarlett, de az, hogy ezután sem tudta igazán távol tartani magát, szerintem szörnyű. Ha békén hagyta volna és engedi továbblépni, talán mindkettejüknek jobb lett volna, persze azt, hogy valójában mi történt, volna, ha így tesz, sose tudjuk meg.

Olivia de  Havilland, mint Melanie

Melanie Hamilton:
A megtestesült jóság volt a könyvben, aki végig Scarlett mellett volt és mindig segítette. Az elején nem tudtam még milyen, így semleges volt számomra, de a végére nagyon megszerettem. Kicsit érthetetlen volt számomra, hogy sokszor olyan dolgokat nem vett észre (vagy nem akart észre venni), amelyek mondhatni, az egész világ számára teljesen egyértelműek voltak. Azt hittem, hogy ennyire butuska, de nem, csak naiv volt és annyira szerette családját, hogy egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy bármi rosszat tennének ellene. Mindenkiben a jót látja, mindenkinek segít, akinek szüksége van rá, sose vágyik túl sokra, a maga módján nagyon okos és rengeteg szeretetet ad a környezetének. Akár Scarlett ellentétének is tekinthetjük, akinek szüksége is volt a lányra, aki a nehéz időkben mellette állt.

Kedvenc idézetek:

"Rhett-tel beszélgetni olyanfajta érzés volt, mint egy szűk báli cipőt felcserélni a kényelmes házicipővel, kellemes és megnyugtató volt."

"Azt akarta, hogy Scarlett ne legyen ott, és ne hallja, amint az első göröngyök a koporsóra hullanak. Ebben is igaza volt. Majd emlékezzél vissza, Scarlett, hogy mit mondtam: amíg az ember nem hallja ezt a hangot, addig az, akit eltemettek, mintha nem is halt volna meg. De ha egyszer hallja...Ez a legborzalmasabb végső hang a világon."

Amit Scarlett folyton mondogatott magának: "Nem akarok most erre gondolni. Majd később, ha már el tudom viselni."

Véleményem:

Itt még nem érhet véget. Ez volt az első gondolatom, amikor elolvastam az utolsó mondatot is, szóval a folytatást már felvettem az olvasnivalóim listájára.
Borító: 9/10  Sok régi könyvnek van hasonló stílusú borítója, de nekem ez kimondottan tetszik, és szerintem illik is a történethez.
Cím: 9/10 Sokat gondolkodtam rajta, mégis miért ezt a címet kapta. Egyszer jelent meg a könyvben szó szerint, de a végére értelmét nyerte szerintem.
Szereplők: 10/10 Nagyon árnyalt személyiségek voltak, akiket megismerhettünk és láthattuk, hogyan változnak meg az évek során.
Értékelés: 10/10 Fölülmúlta a várakozásaimat és annak ellenére, hogy nagyon sokáig tartott kiolvasnom, nem volt unalmas egy kicsit sem.
Ajánlom: Mindenkinek. Nem csak a szerelmen van a hangsúly, a történelmi része is jelentős, ráadásul egyáltalán nem csöpögős, így, aki alapból nincs oda a romantikus könyvekért, ezt lehet, hogy élvezni fogja.

Remélem kedvet kaptatok hozzá és legalább annyira megszeretitek, mint én! (Viszont, ha belevágtok, készüljetek fel rá, hogy nagyon nehéz a könyv, nekem az elején majd leszakadt a karom tőle..😅)
ha olvastátok, meséljétek el nektek hogy tetszett!😊

Madame Antoine

~Ismertető~

Cím: Madame Antoine

Ország: Korea

Műfaj: Romantikus, Vígjáték

Részek: 16

Dátum: 2016

Ismertető: 

Ko Hye-Rim egy kávézó tulajdonosa és egyben jósnő. Elvált és egyedül neveli lányát, aki az USA-ban tanul. Minden jól ment egészed addig, amíg meg nem jelent Choi Soo-Hyun, egy híres pszichológus, és magánrendelőt nem nyitott a kávézó felett. A férfi híres a kísérleteiről, amelyekkel be akarja bizonyítani, hogy a nők valójában nem képesek a szerelemre. Kísérlete alanyául a jósnőt választja, de nem mennek olyan simán a dolgok, mint ahogy elsőre gondolta.

Történetről:

Nem elsőre láttam ezt a sorozatot, így már tisztába voltam az alap történettel. Első alkalommal is az egyik kedvencemmé vált és most újranézve, ha lehet, még jobban megszerettem.
Már az elején felkeltette a kíváncsiságomat a történet, egyből belevágnak a közepébe, nem nagyon húznak semmit. Az első néhány részben tökéletesen megismerhetjük a főbb szereplőket, így a későbbiekben sincs gond abból, hogy ki kicsoda (sajnos találkoztam már olyan sorozattal, ahol nehezen lehetett meglátni a kapcsolatokat egyes emberek között).
Hozzá nem értők számára is érhetően, és érdekesen mutatták be a pszichológiai tanácsadó munkáját, és nem is volt túl sok benne az orvosi része a dolgoknak, amitől esetleg unalmassá vált volna. Emellett a két szakma (ha a jóslást tekinthetjük annak) hasonlóságait is nagyszerűen bemutatta, olyan szemszögből, amire nem is nagyon gondolnánk.

A kelekótya jósnő és a merev pszichológus természetesen már első találkozásra ellenszenvesnek találták egymást, talán pont emiatt az ellentét miatt kerültek végül ennyire közel egymáshoz. A későbbiekben Hye-Rim és Soo-Hyun szerelme ugyan nem volt felhőtlen, de nem nagyon jelent meg egy harmadik személy, aki közéjük tudott volna állni (persze volt néhány szereplő, aki megpróbálta, de nem sok vizet zavartak).
Mind a két szereplő múltja nehézségekkel van tele, és emiatt sok lelki sebük van, amelyek lassan kiderültek (nem erre fektették a hangsúlyt, így nem is mentek bele olyan mélyen), majd meg is oldották őket a végére.

Annak ellenére, hogy végig ment a huzavona, hogy szeretlek, nem szeretlek, nem sok kétséget hagytak afelől, hogy mi lesz a végkifejlet, persze azért így is volt néhány jelenet, ahol fogtam a fejem és egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mégis miért csinálják ezt. A két főszereplőt elég makacsnak és önfejűnek ismertem meg, akik elég nagy ostobaságokat képesek csinálni (ez mindkettejükre teljes mértében igaz), szóval emberükre akadtak egymásban.
Kiemelném, hogy nem csak a főszereplők életéről tudhatunk meg mindent, hanem a mellékszereplők dolgaiba is bepillantást nyerhetünk.
Soo-Hyun féltestvére Choi Seung-Chan nekem személy szerint nem volt szimpatikus. Annyira tökéletesnek tűnt, hogy ez  már gyanús volt benne. Rendkívül aranyos, sportos, figyelmes és szinte sose lehetett rá haragudni. Ő volt az egyik személy, aki Hye-Rim és Soo-Hyun közé tudott volna állni, de szerencsére erről egészen hamar lemondott.

Emellett a doktornővel kerültek közelebb egymáshoz, akinek a korát nem tudjuk, csak azt, hogy nagyon öreg, ami nem látszott meg rajta. (Lehet csak engem zavart, de konkrétan minden szereplőnek a pontos korát megtudtuk, kivéve a doktornőét, akiről csak annyit mondtak mindig, hogy nagyon öreg.) Szerintem ez a pár (persze nem jöttek össze, vagy ilyesmi, de szerintem tekinthetjük őket annak), hihetetlen aranyos.
Hye-Rim húgának, Yoo-Rimnek a szerelmi életét is figyelemmel kísérhettük és megtudhattuk milyen érzés egy nővér árnyékában élni. Olyan karakter volt, aki nem nagyon bonyolította a dolgokat, megmondta, ha valami problémája volt és minden tőle telhetőt megtett a nővéréért.
Azt hittem, hogy egyidős Ji-Ho-val, a különc, zseni gyakornokkal (aki Soo-Hyunnak dolgozik), viszont mint kiderült idősebb nála, de ez sem állt a kapcsolatuk közé.
Igazából én Ji-Hot nem értettem, hogy miért olyan nehéz rájönnie, hogy valójában Yoo-Rimet szereti, de ahogy kezdjük jobban megismerni, láthatjuk, hogy neki ez sokkal nehezebben megy, mint másoknak. (Talán pont amiatt, mert zseni.) Nagyon szurkoltam nekik, hogy együtt legyenek, mert szuper aranyosak együtt és nagyon jól kiegészítik egymást.
Összességében ezt a sorozatot mindenkinek tudom ajánlani, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik és érdekli a pszichológia vagy a jóslás, de akik csak romantikus sorozatra vágynak, azoknak is remek szórakozást nyújthat.

Szereplőkről:

Choi Soo-Hyun (Sung Joon)
Minden hibája ellenére, ő lett a kedvenc szereplőm. Ha nem is nagyon, de kicsit fejlődött a jelleme. Amíg az elején nagyon arrogáns, zárkózott, merev és szinte érzelemmentes volt, a végére lazább, kedvesebb és szerethetőbb lett. Nagyon illett a színészhez ez a szerep és szerintem fantasztikusan alakított. Az arckifejezése, testtartása rendkívül tartózkodó volt, és ahogy haladt előre a történet nem csak az érzései kezdtek fejlődni, de a gátlásait is le tudta vetkőzni és kimutatni az érzéseit.
Egy dolgot nehezen értettem meg vele kapcsolatban, mégpedig azt, hogy ilyen sokáig őrlődött a kísérlet miatt. A végére be kellett látnom, hogy ha valakinek a kutatás volt az egész eddigi élete, akkor nehezen tud tőle megválni, akkor is, ha ez a boldogsága útjában áll, de azért észre vehette volna azt a rengeteg jelet, amelyet Hye-Rim küldött neki.

Ko Hye-Rim (Han Ye-Seul)
A színésznőt eleve nagyon kedvelem, a Birth of Beautyban láttam először, ahol szintén egy nagyon szerethető karaktert játszott el. Itt egy egyedülálló anya, aki anyagi nehézségekkel küzd, a lánya az USA-ban tanul. Ő is változott idővel, ismét szerelmes tudott lenni, nyitottabb lett és az önbecsülése is nőt, de volt, ami nem változott. Ugyanolyan ravasz és leleményes maradt, mint a kezdetekkor. A dühkitörései is nagyon viccesek voltak.
Soo-Hyun mellett ő is sokáig őrlődött a kísérlet miatt és nem értettem, hogy miért nem tudja egyszerűen nyíltan kimondani a problémáját. Csak később gondolkodtam el ezen komolyabban és jöttem rá, hogy teljesen igaza volt. Minden lehetőséget megadott a dokinak, aki egyszerűen nem vette észre, így érthető, hogy miért reagált így. (Persze ettől még, amit Soo-Hyunnal tett ugyanolyan durva.)

Véleményem:

Tipikusan egy olyan sorozat, amit többször is meg lehet nézni és észre venni benne újabb és újabb részleteket. Első alkalommal egészen más hatást nyújtott, mint most, és úgy érzem, nem utoljára néztem meg.
Történet: 9/10 Nagyon tetszett, hogy a szerelmi szálak mellett a pszichológia rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk. Az egyetlen dolog ami zavart, hogy volt benne felesleges időhúzás, de ez sem volt túl vészes.
Karakterek: 8/10 Szinte mindegyiket megszerettem, de volt néhány érthetetlen tettük, amelyek miatt kevésbé tűntek valóságosnak.
Színészek: 9/10 Minden színész illett a szerepébe és szerintem jól is adták elő őket.
Zene: 7/10 Igazából észre se vettem nagyon a zenét benne. Nem tetszett meg annyira, hogy felfigyeljek rá, de annyira rossz sem volt, hogy amiatt legyen feltűnő.

Remélem nektek is annyira meg fog tetszeni, mint nekem és ha megnézitek, mondjátok el a véleményeteket!😊

I am not a robot

~Ismertető~

Cím: I am not a robot

Ország: Korea

Műfaj: Romantikus, Sci-fi

Részek: 32

Dátum: 2017-2018

Ismertető: 

Kim Min-Kyunak érdekes betegsége van. Emberek érintésére allergiás, olyannyira, hogy bele is halhat. Emellett egy cég elnöke, tehát gazdag, viszont magányos és egyedül él egy nagy házban. Emberekkel alig lép kapcsolatba, de ez megváltozik, amikor a Santa Maria kutatócsoport által kifejlesztett robotot elkezdi tesztelni. Csakhogy a robot meghibásodik mielőtt elkezdődne a tanítása, emiatt Ji-Ah-t, a robot modelljét küldik a tesztelésre, hogy eljátssza AG3 szerepét. Idővel egymásba szeretnek, ami a fiúnak komoly problémákat okoz.

Történetről:

Már többször gondolkodtam rajta, hogy megnézzem, de az alap történet nem fogott meg annyira, hogy tényleg belevágjak. Ezúttal sem magamtól néztem meg, hanem a húgom hatására, mert mondta, hogy ez neki nagyon tetszett és nézzük meg közösen. Mikor megláttam, hogy ebben is Yoo Seung-Ho a főszereplő, azonnal beleegyeztem, és már alig vártam, hogy nézzük. 

Már az első részben találkozhatunk az említett robottal, AG3-vel és láthatjuk, hogy tényleg teljesen olyan mint egy ember. Sajnos hamar meg is hibásodik, emiatt kellett megtalálnia a csapatnak Jo Ji-Ah-t, a robot modelljét. A lányt kérik meg, hogy helyettesítse  AG3-t, amíg meg tudják javítani. Ez nem volt meglepő, hiszen a címből már sejthettük, hogy valami ilyesmiről lesz szó.

A lány végül beleegyezik  szerepbe, mert a bátyának tartozik és el is kezdődött, amire vártunk. Féltem, hogy a srác hamar rájön, hogy valami nincs rendben, de még csak meg sem fordult a fejében, hogy egy emberrel van dolga. Először azt gondoltam, "ne már... ezt nem hiheti el...", de aztán végig gondolva, lehet én sem jöttem volna rá, hisz az elején látta a robot belsejét, tudta, hogy nagyon emberi és nem feltételezte, hogy van valaki, aki éppen így néz ki.

A történet első felében rengeteget nevettünk, nagyon aranyos volt, és irtó vicces dolgok történtek. A szerelmük lassan alakult ki, ami nekem teljesen rendben volt, mert általában a valóságban sem megy olyan gyorsan. Hihetetlenül cuki volt, ahogy Min-Kyu óvta AG3 aksiját, adott neki egy saját szobát és ahogy mindig hiányolta. Szerencsére mindezzel együtt sem lett csöpögős a történet és olvadoztunk is tőle rendesen.

Kicsit később a régi szerelmek is előkerülnek. Min-Kyunak az első lány, akit szeretett, és akivel most lehetősége van összeházasodni, aminek először ő maga is örül, de amint tisztába kerül az érzéseivel, rájön, hogy ez nem lenne működőképes, ráadásul a lány is másvalakibe szerelmes, így ez könnyen megoldódik. Ji-Ah-val viszont kicsit bonyolultabb a helyzet. Hong Baek-Kyun (a tudós csapat vezetője és a lány volt barátja) még mindig szerelmes belé és nehezen érti meg, hogy már esélye sincs újra kezdeni vele. Emellett a csapatban van egy társa, aki reménytelenül szerelmes belé.
Engem nagyon idegesített Baek-Kyun, és nagyon féltem, hogy valamit el fog rontani, de szerencsére ő is észhez tért és észrevette azt, aki törődik vele.

Min-Kyu betegsége teljesen reális, főleg miután megtudtuk az okát is, hogy miért alakult ki. Reméltem végig, hogy meggyógyul, és amikor ez bekövetkezett, vele tudtam örülni. A doktorral viszont nem tudtam egyetérteni. Nem nem tudtam felfogni, miért kell ennyire egy kalap alá venni egy teljesen másik beteg történetét az övével. Hiszen a másik férfi esetében szemmel láthatóan csak takarón át tudtak érintkezni az ápolójával, ráadásul teljesen más volt a szándéka a nőnek, mint Ji-Ah-nak. Persze megértem, hogy félt, hogy nem elég erős Min-Kyu, hogy elfogadja az igazságot, de szerintem sokkal könnyebben emészthető akkor, ha önként elmondja neki a csapat, a doki és Ji-Ah, hogy mi történt, mint ha annyi hazugság után, maga jön rá.

Min-Kyu szüleinek meggyilkolása is rendesen ki volt fejtve, de nem ezen volt a hangsúly és nem is merültek el benne nagyon, aminek örültem. A gyerekkori 3 barát is kibékült, ha mondhatjuk így, és remélhetőleg tényleg másképp vezetik tovább a céget.

Akik még szerintem nagyon szeretnivalóak voltak benne, azok a felbérelt "robotrablók". Az elején még azt hittem, hogy komoly fenyegetést jelentenek, de a végére egészen megkedveltem őket, főleg, hogy AG3-t úgy védték az ellenségtől.
Egyetlen dolog ami nekem nem tetszett, hogy a szenvedős rész kicsit hosszú volt. Más sorozatokhoz képest nem az, de mégis annak tűnt, mert a doktor nem akarta elmondani, hogy a lány nem robot, amivel én nem értetem egyet.

Szereplőkről:

Kim Min-Kyu (Yoo Seung-Ho)
Magányos, magába fordult karakter, aki eleinte az emberekkel egy kicsit ellenséges. Az elején a gazdag örökös mivoltának tulajdonítottam a rossz természetét, de rövid időn belül be kellett látnom, hogy egészen másról van szó. A betegsége, mint már említettem, szerintem teljesen reális, viszont egy dolgot nem értettem. Azt mondták, azért alakult ki, mert senkiben nem tudott már megbízni, viszont a gondnok ott volt vele, aki már a szüleinek is dolgozott, és 15 évig mellette volt mindig, pedig biztos lett volna rá lehetősége, hogy elmenjen. Benne sem tudott megbízni? (Persze, a történet nem lett volna túl izgi, a betegség nélkül, de ez nekem furcsa).
Mint a My Strange Hero-ban, itt is rendkívül aranyos volt a színész, és egyszerűen nem lehetett nem megszeretni. A karaktert is kedvelhető volt, ahogy egyre jobban megnyílt a világra és látszott rajta, hogy nagyon vágyik valakire akit szerethet és aki viszont szereti. Kiderült, hogy nagyon gondoskodó is tud lenni, és hatalmas szíve van, csak ezt eddig nem volt kinek megmutatnia.

Jo Ji-Ah (Chae Soo-Bin)
Olyan lánynak ismerhettük meg, aki nem fél harcolni az álmaiért és fáradhatatlanul dolgozik értük. Több dolog miatt is nagyon megkedveltem a karaktert, egyrészt, mert nem kreált felesleges problémákat. Itt arra gondolok, hogy sok más történetben egy félreértés vagy csak egy kósza gondolat miatt képes a lány késleltetni azt, hogy összejöjjenek a fiúval, ami teljesen felesleges, a néző meg azt gondolja, hogy "ez nem lehet igaz".
Másrészt kiállt magáért. Amikor kellett, ott tudta hagyni Baek-Kyunt és folytatni a munkáját. Szerintem ez az egyik legjobb dolog benne. Sokan vannak olyan kapcsolatban, ahol elnyomják és nem értékelik semmire, mégis benne maradnak, mert talán ők sem hiszik el, hogy többet érdemelnének, mint amit kapnak.
Harmadrészt nem adta fel, akkor sem amikor mások már rég ott hagyták volna Min-Kyut, mert tudta, hogy szükségük van egymásra.
Ami AG3-t illeti, lehet, hogy senki nem hitte volna el a világon, hogy egy robot, persze Min-Kyut leszámítva, ennek ellenére szerintem nagyon jól sikerült a történet megvalósítása. Nehezebb lehetett ilyesmit eljátszani, mint egy átlagos szerepet, szóval minden elismerésem a színésznőnek.
Az igazi robot is nagyon aranyos volt. Engem érdekelt volna, hogyan szökött ki abból a dobozból a végén, de az indoka, hogy miért tette, szerintem lenyűgöző. Nem tudom, hogy egy hozzá hasonló gép valóban tudna-e ilyen döntést hozni, hogy szerinte melyik "emlék" a fontosabb, de ha nem is lenne erre képes, ez akkor is nagyon jól meg volt oldva.

Véleményem:

Nagyon megszerettem ezt a sorozatot is (annak ellenére, hogy a szenvedés benne nekem kicsit hosszú volt), és biztos, hogy egyszer újra nézem.
Történet: 8/10 Nem tűnik túl reálisnak, de egy könnyed történetnek tökéletes. Lehet rajta izgulni, nevetni és néha sírni is.
Karakterek: 8/10 Volt egy karakter, akit nagyon nagyon megutáltam, holott, szerintem nem ez volt a cél, de Baek-Kyunt egyszerűen nem tudtam megkedvelni és megérteni se nagyon. Ráadásul nem nagyon tudok elképzelni egy annyira hiszékeny embert se, mint Min-Kyu. Mindezek ellenére nagyon szerethetőek a szereplők, és együtt lehet velük érezni.
Színészek: 10/10  Szerintem nagyon el lettek találva, főleg a két főszereplő. Chae Soo-Bin a parókában, úgy néz ki mint egy porcelánbaba, ami egy robothoz kimondottan illik.
Zene: 9/10 Mindig illett a helyzethez és tovább fokozta a hangulatot.

Ha kedvet kaptatok a sorozathoz, meséljétek el, nektek hogy tetszett. Remélem, legalább annyira, mint nekem!😊

My Strange Hero

~Ismertető~

Kép a HELLOKPOP oldaláról

Cím: My Strange Hero

Ország: Korea

Műfaj: Romantikus

Részek: 32

Dátum: 2018

Ismertető:
A főszereplőt, Kang Bok-Soo-t eltanácsolták a középiskolából testi sértésért, így nem tudta befejezni az iskolát. Az áldozat Oh Se-Ho volt, és a főszereplő szerelme, Son Soo-Jeong volt a fültanúja mindennek. 9 évvel később ismét találkoznak. Soo-Jeong tanárnőként dolgozik abban az iskolában, ahol tanultak és Se-Ho ennek az iskolának lett az igazgatója. Bok-Soo-t pedig visszaveszik, hogy befejezhesse tanulmányait. Ennek ellenére bosszút tervez ellenük, amiért rosszul alakult miattuk az élete. Időközben egyre több dolog kiderül a 9 évvel ezelőtt történtekről és ezzel együtt a jelenlegi problémák is napvilágot látnak.

Történetről:

Úgy vágtam bele, hogy nem sokat tudtam erről a sorozatról, de a végére nagyon megszerettem. Már az elején tudjuk, hogy történt valami 9 évvel ezelőtt, ami megváltoztatta a 3 főszereplő életét, amit nem is titkolnak sokáig. Egész hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem Bok-Soo lökte le Se-Ho-t, de az okát nem tudjuk meg ilyen gyorsan, hogy miért vetette le magát a fiú.
Minden részben egyre több apróság derül ki, és ezt szerintem nagyon jól megoldották, mert nem laposodott el még az utolsó részre sem a történet és egyre jobban átláthatjuk az ok okozati összefüggéseket.
Emellett a szerelmi szál is folytatódik, és ez kellőképp ellensúlyozza a komolyságát a történteknek. Engem meglepett, hogy milyen hamar egymásra talált megint Bok-Soo és Soo-Jeong, de jobb is volt így, mert ezen kívül is rengeteg problémájuk akadt.
Persze a szerelmi háromszög sem maradhatott ki. Eleinte azt hittem, emiatt akart meg halni Se-Ho, bár túlzásnak éreztem, hogy a szerelmi csalódás miatt véget akar vetni az életének. Természetesen nem ez volt a valódi oka.
Ahogy a múlt eseményeire kezd fény derülni, úgy a jelen problémái is világosabbá válnak.
Az iskolában erősen megkülönböztették az osztályokat, a jobb és a rosszabb tanulókat külön vették, emiatt a diákok közötti feszültség csak nőtt. Nagyon jól bemutatták szerintem, hogy egy iskolában mennyire elkülönülhetnek az emberek egymástól valami miatt, legyen ez tanulmányi eredmény, anyagi helyzet, népszerűség vagy bármi egyéb.
Ami nekem különösen tetszett, hogy volt a sorozatban több tekintetben is fejlődés. Az iskola, a diákok (a rossz tanulók osztálya önmagában, és összességében az összes diák is) és Se-Ho is fejlődött. Sokszor várom egy sorozatban, könyvben vagy filmben, hogy az emberek megváltozzanak a javukra, de ez sajnos csak ritkán következik be. Ráadásul itt nem csak apró fejlődésekről van szó. Talán ez volt az a dolog, ami miatt nagyon megszerettem ezt a sorozatot.
Külön bekezdést érdemel Se-Ho anyja. Nem azért, mert annyira szerettem, hanem amiért annyira ellenszenves volt és a végére rendesen meg is utáltam. El nem tudtam képzelni, hogy egy anya hogy képes ennyire nem szeretni a gyerekét, és ahogy a történet haladt tovább, csak egyre süllyedt a szememben. Nagyon örültem, amikor a végén Se-Ho nem engedett neki (persze ebben Bok-Soo-nak is sok érdeme volt) és nem vette magára anyja bűneit.
Összességében erre a sorozatra nem mondhatjuk azt, hogy egy egyszerű középiskolás sorozat lenne, mert annál komolyabb, de pont emiatt mindenkinek tudom ajánlani, aki egy romantikus, izgalmas sorozatra vágyik.

Szereplőkről:

Kép a soompi oldaláról

Kang Bok-Soo (Yoo Seung-Ho)
Még nem láttam más sorozatban a színészt, de ebben a szerepében nagyon megszerettem, így biztosan nézek még tőle sorozatot.
Nagyon szerethető és aranyos karakter. Csak a bosszúvágy miatt megy vissza az iskolába, de ez hamar teljesen megváltozik és le akarja leplezni az iskolai helyzetet, akkor is, ha emiatt ismét ott kell hagynia az iskolát.
A történetben nagyon sokan szerették, hiszen rengeteg mindenkinek segített és amikor az iskolába visszatért akkor is rengeteg új barátot szerzett magának, éppen emiatt.
A legjellemzőbb rá, hogy mindig idéz valakitől egy odaillő dolgot, de sose tudja jól az illető nevét, de ez szerintem nem zavaró volt, hanem inkább vicces.

Kép a soompi oldaláról

Son Soo-Jung (Jo Bo-Ah)
Mindig a legjobb tanuló volt az iskolában, mégis fizetett azért, hogy állandó tanárnak felvegyék. Nagyon kétségbe volt esve, a nagymamája kórházban volt, neki pedig szüksége volt az állásra.
Őt nem tudtam annyira megkedvelni. Megértem az ő helyzetét is, de szerintem még így is meg kellett volna kérdeznie Bok Soo-tól, hogy mi történt. Ő sem tudta elfelejteni a dolgokat annyi év után sem (ahogy egyikük se), és még mindig bántotta a dolog.
Ő is pozitív szereplő volt és Bok Soo-val együttes erővel (illetve Bok Soo csapatával, az osztályával és Se Ho-val) leplezték le az igazgatőnő bűneit.
Nagyon viccesen próbálta leplezni a kapcsolatukat és látszott rajta is, hogy sose tudta elfelejteni az első szerelmét.

Kép a soompi oldaláról

Oh Se-Ho (Kwak Dong-Yeon)
Nem mondanám, hogy ő a kedvenc szereplőm, de valamilyen értelemben nagyon megszerettem.
Ő volt szerintem, aki a legtöbbet változott a történet során. Az elején nem volt túl szimpatikus, pláne, amikor a pár közé akart állni, mert neki is tetszett Soo Jung. De ahogy egyre több mindent tudtunk meg róla, egyre jobban megértettem és sajnáltam őt. Egy olyan anya mellett élni, aki ennyire semmibe veszi és azt érezteti vele, hogy semmire se jó, nehéz lehet felnőni, főleg, ha mindig neki akarsz megfelelni és a szeretetéért szinte már könyörögsz. Féltem, hogy még a végére sem változik meg, de sikerült szembeszállnia az anyjával, és ez volt a legjobb amit tehetett.

Véleményem:

Összességében tetszett. Izgalmas volt, komolyabb, mint amire számítottam, és voltak benne kellemes meglepetések. A végére sem lett olyan nagyon komor, mint néhány más sorozat, amit láttam, sőt kimondottan derűsre sikerült szerintem.
Történet: 9/10 Meglepő, hogy egy 27 éves ember visszamegy a gimibe, de végül nagyon tetszett és valamikor biztos megnézem újra.
Karakterek: 10/10 Mindnek megvoltak a saját indokai, és a saját története, így a végére mindegyiküket meg lehetett érteni, ezért nekem szimpatikusak voltak.
Színészek: 10/10 Szerintem mindegyikük nagyon illett a maga szerepére, meg tudták szerettetni magukat velem és akiknek az volt a célja, azokat a végére nagyon megutáltam.
Zene: 10/10 Nagyon szerettem, sok volt benne a hegedű, ami az egyik kedvencem és mindig el volt találva a hangulata.

Remélem kedvet kaptatok a sorozathoz és ha igen, meséljétek el nektek hogy tetszett!😊

Richelle Mead: Vámpírakadémia

Film, ami miatt a könyvet elolvastam 

Rendező: Mark Waters

Cím: Vámpírakadémia

Főszereplők: Zoey Deutch (Rose Hathaway), Lucy Fry (Lissa Dragomir), Danila Kozlovsky (Dmitrij Belikov), Dominic Sherwood (Christian Ozera), Sarah Hyland (Natalja Daskov)

Gyártó: Reliance Entertainment

Bemutató (HU): 2014. március 6.

Műfaj: Fantasy, Romantikus

Író: Richelle Mead

Cím: Vámpírakadémia

Sorozat: Vámpírakadmia

Kiadó: Agave könyvek

Oldalak: 236

Műfaj: Fantasy, Romantikus

Ismét egy olyan bejegyzés következik, hogy a film hogyan hozta meg a kedvemet a könyvhöz.

Igazából a könyvsorozattal előbb találkoztam, mint a filmmel, de csak az első részét olvastam el (ami nagyon tetszett) és végül nem folytattam. Amikor évekkel később láttuk, hogy film is van belőle, egyből megnéztük. A könyvet már szinte teljesen elfelejtettem, csak annyi maradt meg, hogy nekem tetszett, így a filmet úgy nézhettem meg, mintha nem is olvastam volna a könyvet, és teljesen beleszerettem. A színészek tetszettek benne és igazából szerintem a történetben sem tértek el annyira, hogy az nagyon zavaró legyen. Ami tényleg jó benne, hogy megjött tőle a kedvem az olvasáshoz is, így az egész sorozatot végig olvastam, és azt kell mondjam, nem csalódtam! Ha valakinek az első rész tetszett, akkor a többi még inkább fog, és már nem csak az iskolát van szerencsénk megismerni, hanem az egész vámpír világot. 

Nagyon szeretem a vámpíros történeteket, az első a Twilight volt amivel találkoztam, és a mai napig egyik kedvencem. Valamint a Vámpírnaplók első 4 részét is olvastam. Más történetekben is találkoztam vámpírokkal, de ez a könyv szerintem igazán egyedi, még úgy is, hogy rengeteg vámpíros történet van a világon. Ráadásul nekem nagyon tetszik benne, hogy az egész történetet nem a hercegnő, hanem a legjobb barátnője szemszögéből látjuk, ami szintén nem szokványos. 

Miután befejeztem a sorozatot, megnéztük megint a filmet, és be kell valljam, így már annyira nem tetszett, mert észrevettem a különbségeket, amiket előtte nem, és a szereplők "kissé" mások voltak, mint a képzeletemben, de ha az olvasás után néhány évvel nézzük meg, akkor valószínűleg szintén ugyanolyan élvezetes lehet.

Mindenesetre azt ajánlom, hogy a filmmel kezdjétek, ha az is érdekel titeket, mert utána a könyv még jobb lesz! Remélem ti is kedvet kaptatok a filmezéshez, és olvasáshoz ( mert én már igen)!😊